csaladimindennapok

Rég írtam már ide, mert összesűrűsödtek a napok, és mert azóta kevesebb vers is született, vagy ha született, az nem került leírásra, amolyan egyszer költött mondóka volt egy-egy altatáshoz, amit azután, ha fegyvert is fognak rám, sem tudtam volna szóról szóra leírni. Na jó, akkor talán igen, de ez szerencsére nem állt fenn. Viszont most… Tovább »

Ezer és ezer gondolat röppen fel hirtelen: Levelekként szálló fogat vágtat a ligeten. Lehet mindig jó a döntés? Talán van jó és jobb, rossz és rosszabb úti töltés? Az út olykor vékony, És maga a Hold sem érti, mire vesse arany, fátyolosan félénk fényit, hát sötétben marad.S száll a sok millió gondolat, repül az idővel,… Tovább »

Ég a láng, aprócska mécses, De többet jelent attól, hogy fényes. Nem a kéz gyújtotta, s nem az ész, A szív égeti, lángja attól oly merész. Lehet egy szép karácsonyi tálon, Vagy asztal helyett tortamázon, Lehet, mikor kéz a kézben ülsz, Vagy épp akkor gyújtják, ha vajúdva szülsz. Lehet a templomban, ha jön a körmenet,… Tovább »

/íródott 2013-ban a hevesi főzőversenyen 🙂 / A jó toros káposztának nincsen párja, Asszony, bácsi, kisgyerek jó barátja. Végy és nevelj az ólodban kis malackát, Mázsásan már el is hagyhatja a vackát. Csődítsd össze a nagy családot, Sógor, koma, fiúk, lányok: Hajnalban, mikor a nap virrad, S a kupicára pirosan pirkad, Mikor üdvözölte egymást sok… Tovább »